A hátúszás az egyetlen úszásnem, melynél az arc nem merül a vízbe, így kezdők számára és a légzés gyakorlásakor is ez az úszásnem ajánlott. A tapasztaltak azt tanácsolják, hogy a hátúszás során, ne a mennyezetet/eget nézzük (a fej így túlságosan hátrahajlik) hanem inkább a medence széle fölött válasszunk egy pontot, melytől igyekezzünk egyenes vonalban távolodni.
A gyorsúszás során a kezdőknek a légzés és a kartempó helyes időzítése okozza a legnagyobb problémát. A gyorsúszás karcsapásainak kivitelezéséhez a törzsnek egyenesnek kell maradnia, ehhez pedig a megfeszített has, a csípő, a comb és a hát járul hozzá.
Mellúszás során fontos, hogy előrenyújtózásnál fejünket merítsük a vízbe, majd amikor a kart hátrafelé visszük, emeljük meg a könyökünket.
Kevesen tudják, hogy az úszás az állóképességi sportok közé tartozik. A tevékenység során a felső és alsó testre egyforma munka hárul, így szinte minden izom dolgozik és légzésszabályozásra is kényszerülünk.
Egyes felmérések szerint hazánkban úszás az egyik legkedveltebb kikapcsolódási forma. Ráadásul azt is sokszor hallhatjuk, hogy az orvosok terápiás céllal javasolják. Nem véletlenül, hiszen serkenti a vérkeringést, az anyagcserét, segít megőrizni alakunkat, illetve számos egészségügyi rizikófaktor kiküszöbölhető általa. Különösen hasznos időskori cukorbetegség esetén, nagy túlsúllyal vagy ízületi panaszokkal küzdők számára, terheseknek, valamint csípő- és térdproblémával küszködőknek. Csontritkulás esetében javítja az ideg-izom koordinációt. Az asztmások számára is kifejezetten előnyös, mert a belélegzett levegő általában meleg és páradús, illetve a vízben végzett testmozgás ritkán vált ki rohamot. De a rendszeres gyakorlók szerint az úszás során kitisztul a fejünk és könnyednek, súlytalannak érezhetjük magunkat. Ám, ha még nem vagyunk biztos úszók, inkább csak olyan vízben gyakoroljunk, ahol még leér a lábunk.
