A maracuja

 A maracuja (Passiflora edulis) magyarul golgotavirág, egy Dél-Amerikában őshonos trópusi növény. Brazíliából származik, és a mediterrán trópusi és szubtrópusi területeken termesztik. A maracuja örökzöld, évelő kúszónövény. Hajtásai spirálisak, hosszuk elérheti a 15 métert. Levelei fényes zöldek, simák, szív vagy ék alakúak. Érdekes virágai a levelek tövéből nőnek ki 2–5 cm hosszú kocsányon. A tövükön három, tojásdad alakú, fogazott szélű fellevél van. Az öt szétterülő zöldes fehér csészelevél nagyon hasonlít a szirmokhoz, de csúcsuk tövisszerű függelékben végződik. A vékony, fehér szirmok kinyílva szétterülnek. A szirmok felett 2–3 cm hosszú, sötétlila, a csúcs felé fehér, fonalas, hullámos, a tövükön összenőtt viráglevelekből álló korona nő. Egy – egy virág csak 24 – 48 órán át nyílik.

Termése lúdtojás méretű, gömbölyű, körte vagy tojásdad alakú, lelógó, 8–10 cm-es bogyó. A tömör, nedvdús termésfal 3 mm vastag, sima és kicsit fényes. Amikor beérik, sötét lilásbarna vagy feketésbarna lesz. A gyümölcs belsejében a termésüreget száraz, vattaszerű, 2,5 mm vastag, fehér szövet öleli körül. A magköpenyek héja áttetsző és hártyás, a belsejüket üveges, sárga, sokszor folyós pulpa tölti ki. Ennek íze nagyon markáns és savanyú ezért kedvelik sokan a gyümölcsöt. A magok kemények, fekete színűek, 6 mm hosszúak és 4 mm szélesek.

Fogyasztása

Frissen, a fákról szedve fogyasztják a gyümölcsöt, mert körülbelül csak 2 hétig tárolható. A bogyókat félbevágják, és a magköpenyt az ízletes pulpával együtt kikanalazzák. A magok is ehetők. A gyümölcs leve jellegzetes ízű, így többnyire cukrozva és felhígítva fogyasztják, vagy más gyümölcsléhez, jégkrémhez, joghurthoz, és egyéb ételekhez adagolják. A pulpából szirupot vagy zselét készítenek, a hevítéstől viszont csökken a zamata.

Az ibolyaszínű változatot főleg a szubtrópusokon termesztik, ez képes eltűrni akár a gyenge fagyokat is. A sárga termésű leginkább a trópusi síkvidékekre jellemző. A maracuja nem igényel túl sok csapadékot és a gyengébb talajokban is képes megélni, de a növekedéshez és a termés kötéséhez 20 °C feletti hőmérséklet az ideális. Leginkább magról, esetleg dugvánnyal szaporítják, és mint a szőlőféléket, rácsokon nevelik. Ha elég vizet kap, akár egész évben teremhet. A bogyókat a földről gyűjtik össze miután lehullottak. Csak nagyon ritkán szedik le közvetlenül a növényről.