Mi az a kurkuma?

A kurkuma a gyömbérfélék családjába tartozik, külsejét látva ezt nem is kérdőjelezzük meg, de sáfrányként is emlegetik. Főként Indiában, Indonéziában és Kínában terem, kedveli a trópusi és szubtrópusi területeket. Az évelő növény majd egy méter magasra is megnő, virágai sárga tölcséresek, levelei simák, fényesek és nagyra nőnek. Morzsolás következtében erős, fűszeres illatot áraszt magából. Két része van, a gyökértörzs, mely a gömbölyű központi gumó, illetve a hosszúkás mellékgumók, melyek a gyökértörzsből ágaznak ki. Mindkét részét külön gyűjtik, fiatal hajtásait pedig zöldségként is fogyasztják. Fűszer- és gyógynövényét legfőképpen íze és színe miatt kedvelik, de nem csak gyógy-és fűszernövényként, hanem dísznövényként is használják.

Több ezer éve használják már. A növény Kelet-Ázsiából származik, Kínában és több indiai szigeten honos. A kereskedőknek köszönhetően eljutott egészen Európáig. Először sárga gyömbérnek nevezték, és csak később, a 18. század végén kapta meg mai elnevezését. Mikor Marco Polo Kínában járt, a következő sorokat vetette naplójába: "Láttam egy zöldséget, mely minden tulajdonságában megegyezett a sáfránnyal, színben és illatban is, de valójában nem sáfrány." Ezért történhetett meg, hogy 700 évvel ezelőtt a sáfrány helyettesítője lett. Európában Linné svéd botanikus fedezte fel, ő adta neki a Curcuma Longa nevet, de a leghíresebb ókori görög orvos, Dioszkoridész is megemlíti. Nálunk főként fűszernövényként használták sárga festéktartalma miatt, mely nem csak ízesítette, meg is színezte az ételt.

Narancssárga szárát megfőzik, tisztítás és szárítás után puha sárga porrá morzsolják, majd ebben a formában kerül forgalomba. Fűszerként főleg az indiai konyhában alapvető, de máshol is nagyon kedvelt. Fontos összetevője a curry fűszernek vagy a Worcester szósznak. Színe hasonlít a sáfrányéhoz, ezért előfordul, hogy olykor helyettesítik vele. Az íze más, mégis érdekes zamatot ad a leveseknek, zöldségeknek vagy húsoknak. Óvatosan kell vele bánni, mert túladagolás esetén az étel keserűvé vagy természetellenes színűvé válhat.
Nem csak a konyhában, az élelmiszeriparban is szívesen használják, főként természetes formájában, de bizonyos mennyiségi korlátozások mellett. Nem is gondolnánk, de megtalálható például a margarinfélékben, lekvárokban, alkoholmentes aromás italokban, felvágottakban vagy pástétomokban is.

Manapság már otthon is nevelhető dísznövényként, ezt a formáját thai tulipánnak becézik. Megtalálható a virágüzletekben vagy növénykereskedésekben. Igen kedvelt, mivel tartása egyszerű, virágzása három hétig is eltart. Nyugodt, árnyékos helyen tartandó, virágzási időszakban locsolást sem igényel. A virágzási időszak végén az elszáradt virágokat leszedjük, és a pihentetjük a növényt. Szaporítani általában tőosztással szokták, de a gyöktörzs feldarabolásával is lehet.
Gyógynövényként is használatos, jótékony hatásait már korábban is felfedezték. Főzetet, pépet is készítenek belőle a gyógyítani kívánt területtől függően.