Az útifű maghéj vagy másik nevén indiai bolhafű (Plantago psyllium) nem keverendő össze a meghűléses betegségek esetén használt lándzsás útifűvel (Plantago lanceolata).
A világon 250-féle útifüvet különböztetünk meg. Az útifű egy évelő növény, amely leginkább a naposabb vidékeken terem, a talajt és csapadék igényét tekintve elég igénytelen növény. Főleg Iránban és Indiában terem. Magjai a magburokban találhatóak. 1000 db mag súlya kb. 2 gramm. Az útifű folyadékfelszívó képessége egyedülálló. 85%-ban nem felszívódó élelmi rostot tartalmaz, ezáltal képes arra, hogy saját térfogatát akár a tízszeresére is megnövelje. Az útifű és a folyadék közösen fejtik ki jótékony hatásukat úgy, hogy a fogyasztás után egy zselés gél képződik a gyomorban, amely megnyugtatja a nyálkahártyát, de nem szívódik fel, hanem tovább vándorol, a bélrendszeren. A lerakódott salakanyagokat kitisztítja a belekből, de megkíméli a bélbolyhokat.
Hasmenés esetén képes magába szívni az emésztőrendszerben található fölösleges folyadékot, székrekedés esetén pedig a felszívott folyadék lágyítja a székletet, a zseléssé vált útifű, nyomást gyakorol a bélfalra, ez segíti a bélmozgást. Fontos tudni, hogy a Psyllium nem okoz hasmenést és székrekedést sem, csak optimális állapotot eredményez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése