Mi természetgyógyászok holisztikus szemlélettel gyógyítunk, a test, a lélek, a szellem vizsgálatával és figyelembevételével, tehát nemcsak tüneti síkon kezelünk. Lelki dolgaink, lelki jelenségeink kivetülnek a fizikai-testi síkra is. A test a lélek temploma és a lélek megbetegítheti és meg is gyógyíthatja a testet.
Az emberiség legnagyobb megtartó ereje a szeretet, ami annyit jelent, hogy elfogadom a másikat, a másságot, azaz szeretem. A szeretettel gyógyítani lehet magunkat is, mást is. Magunkat is szeretni kell. El kell fogadtatni magunkat a világgal. Örülni kell annak, hogy egyáltalán vagyunk, élünk. Sajnos a civilizálódás, az urbanizáció távolabb sodorta egymástól az embereket, a szeretet helyett a harag, a gyűlölködés, az irigység, a közömbösség dominál. Minél kevésbé tudja valaki elfogadni a másikat, tudata alatt az énje is válogat, hogy kit szeret, kit nem. Erősen válogatnak az emberek azok közül, akiket szeretni lehetne. Akiket nem szeretnek, azokra allergiásak, mérgesek. Tüsszögéssel, köhögéssel fejezik ki, ha valakit vagy valamit nem tudnak elfogadni, szeretni. Persze ezt nem szemtől szembe nyilvánítják ki, ahhoz nem elég bátrak (főnökök, rokonok). Az el nem fogadott dolgok, helyzetek, személyek helyébe alacsonyabb tudati síkú dolgokat helyeznek, amelyek nem tudnak visszavágni, ilyen például a virágpor, a kutya-, macskaszőr, a szőnyegpor, a poratka, ásványi anyagok, gázok, gőzök, stb. Ezek az emberek tudat alatt védekeznek a szeretet ellen, mert nem bírják elviselni annak terhét, mivel akkor nekik is viszontszeretniük kellene. Allergiások másokra és mindenre. (Javasolom elolvasásra Don Miguel Ruiz: A toltékok ősi bölcsessége c. sorozatának könyveit.
Sokan vágynak a szeretetre, ezért tartanak kutyát. A kutyába bele lehet rúgni, meg lehet szidni, akkor is szereti a gazdáját. A gazda, ha ugyanazt tenné a társával, nem kapna szeretetet tőle. Az emberek nem tudnak úgy szeretni, hogy "Szeretlek! Mi közöd hozzá!", hanem várják a viszont szeretetet, feltételeket szabnak, elvárásaik vannak, stb.
Minél inkább szeretettel közelítünk élő és élettelen környezetünk felé, ez a szeretet visszasugárzódik, visszatükröződik felénk, meggyógyulunk. Ha mosolygunk valakire, legtöbbször mosolyt is kapunk vissza! A mosoly nem kerül pénzbe! A homo sapiens nem arra teremtetett, hogy ölje egymást. Ha mi öljük a természetet, az is öl bennünket. Nem igaz, hogy nem előzhető meg az allergia, az asztma és nem gyógyítható meg teljesen a beteg. Nem a természetet kell kiirtani, hanem nekünk kell visszaidomulnunk a természethez. Az evolúciós folyamatban az ember szervezete évezredek alatt alakult ki és mindig harmóniában volt a természettel. Az utóbbi 50 évben annyira eltávolodtunk a természettől, hogy ilyen gyorsan nem tud az emberi szervezet reagálni a változásokra, s diszharmónia alakul ki, megbetegszik. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, az embernek megvan a tudása, megvannak az eszközei, csak nem használja egyiket sem, vagy nem úgy használja, ahogy kellene. A természet körforgásában minden növénynek, állatnak megvan a szerepe. Ha ezt a körforgást megbolygatjuk, ennek előre be nem látható következményei lehetnek, felbomlik az ökológiai, biológiai egyensúly. Nem a parlagfüvet, nem a libatopot, nem a fűzfát, nem a lisztet adó búzát, stb. kell kiirtani, hanem helyes életmóddal, helyes táplálkozással kell erősíteni az immunrendszerünket, kerülni kell a káros geopatogén zónákat (vízér, Hartmann-háló), és akkor az sem árt meg, ha virágporfelhőben járunk.
Hazánkban úgy akarnak védekezni az allergia ellen az illetékesek és mindenféle egyletek, hogy a parlagfű irtására szólítanak fel. A parlagfüvet csak vegyszerekkel tudnák véglegesen kiirtani, ha egyáltalán véghez lehetne ezt vinni. A parlagfű is a természet része és kipusztításával felborulna a természet rendje. A vegyszeres irtás több kárt okozna az embereknek és a természetnek, mint a parlagfű az embereknek. A parlagfű után aztán jönnének a többi allergének, az ürömfélék, a libatop, a nyírfák és még sorolhatnám a növényeket s végül nem volna körülöttünk természet, mert a kultúrnövényeket is irtani kellene, mert aki allergiás, az előbb-utóbb a kukorica, a búza, stb. pollenjeire is érzékennyé válna, s így lassan kipusztulna az emberiség is.
Forrás: Weixl-Várhegyi László írása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése